A SZERETETRŐL

Jól esik a közelében lenni, csak úgy sugározza magából a boldogságot, a kedvességet, a természetes melegséget. Nem kér semmit, csupán önzetlenül, jó szándékkal ad, megnyílsz neki, és biztonságban érzed magad mellette. Ugye Te is ismersz ilyen embereket?

Ők azok, akiknek harmonikusan működik a szívcsakrájuk, akik hisznek az egyetemes szeretetben. Mert minden, amit tesznek, tiszta szívből jön, és cserébe semmit nem várnak el.  Vajon hányan vannak?

Te mennyire tudsz szeretetet adni és elfogadni?

Ha úgy érzed, hogy sokszor és szívesen adtál,  és mélyen csalódtál, amikor elmaradt érte a vállveregetés, akkor ez nem igazi szeretet volt.

Sok olyan ember él körülöttünk, akit zavarba hoz a másik kedvessége és gyöngédsége, és azt állítja, hogy nincs szüksége mások szeretetére. Ők valószínűleg így védekeznek a fájdalom, és a támadások ellen.

Ha a szívcsakra gyengén és "hibásan" működik, sebezhetővé válunk, mások jóindulatától és szeretetétől kezdünk függeni.

Elutasítottak már valaha? Mit éreztél?

Bizonyára megbántad, hogy megnyíltál és letörve, szomorúan visszahúzódtál a csigaházadba. Gyakran nem találjuk meg a helyes módját érzelmeink kimutatásának. Szeretet-hiányunkat gyakran túlzott együttérzéssel, kedvességgel próbáljuk pótolni. Így azonban nem kerülünk igazán közel senkihez, és bensőséges kapcsolatot sem tudunk kialakítani vele.

Ha pedig valaki szívünk közelébe akar kerülni, ilyenkor kitérünk, vagy bezárkózunk, mert félünk, hogy újra sérülünk. Ha szívcsakránk teljesen elzáródott, akkor tökéletes közöny, érdektelenség, sőt szenvtelenség alakulhat ki bennünk.

Jéghegyekké és kőszívűekké válunk lassan mindannyian.

Ahhoz, hogy egyáltalán valamit is érezzünk, erős külső hatásra van szükségünk: Belső egyensúlyunk felborul, és depresszióba esünk.

"A mi világunkban szeretni: vesztes vállalkozás. Rossz üzlet - ráfizetéses. Mégis belemegyünk néha." - írja Müller Péter a Szeretetkönyvben.

Lehet jól szeretni? Úgy, hogy ne veszítsd el közben önmagad, ne válj sérülékeny célponttá, vagy érzelmi zűrzavarok áldozatává? Hogy ne kapaszkodj görcsösen és szeretetért könyörögve másokba? Hogy közben ne hagyd magad megalázni és Te se törj össze szíveket?

Biztosan lehet. Van, akinek ez veleszületett "égi" adottság, és van, aki keserves tapasztalatok árán szerzi meg a titkát. De akad olyan is, aki sosem kap hozzá jó receptet.

Pedig egész életünkben vágyakozunk és éhezünk rá.