Lélekvezetés vagy lélek megvezetés
Sokan nevezik magukat mostanában lélekvezetőnek.
Nekem Szepes Mária mondta megismerkedésünkkor anélkül, hogy bármit is mondtam volna arról, mit csinálok, mivel foglalkozom. De tőle ez megszokott volt, hiszen ő olvasott az emberben, a lelkében, így csak én csodálkoztam először. Igen, mert sokszor van úgy, hogy nekünk természetes valami. Valami, amit tudunk, amilyen képességet birtokolunk, amit csinálunk, de nem tudjuk szavakba önteni, vagy nem is találjuk rá a megfelelő kifejezést, vagy nem is fontos, mert egyszerűen csak tesszük a dolgunkat.
De nézzük egy kicsit bővebben mit is jelent ez a kifejezés.
Nagyon röviden a lélekvezető a helyes, mindenkinek a saját, egyéni lélekfejlődésének megfelelő útjára tereli, utat mutat annak, aki hozzá fordul. És itt ez fontos tagmondat volt: aki hozzá fordul. Ehhez bizalom kell, hogy kialakuljon a terapeuta és az útkereső között. Nagyon fontos, hogy ez úgy történjen, hogy az illető mindig érezze azt, hogy van választási lehetősége. Hogy bármikor tehet fel kérdéseket, hogy az ő lelki-szellemi szintjének megfelelően megértse mind a jelen állapotát, mind a lélekfejlődési folyamatot, hiszen csak ekkor tud önmagáért felelősséget vállalni igazán. Ekkor tudja a saját útján járni. Ezen az úton több fordulópont is van, több elágazás, több buktató, sok jó lehetőség, melyek ugyanúgy problémát jelenthetnek, ha nem ismerjük fel. A lélekvezető ebben is segít. Ilyenkor is tanácsot ad, blokkot, megrekedt érzéseket, félelmeket szabadít fel. Attól is lélekvezető, hogy a hozzáfordulók lelkében képes olvasni. Bizonyos összefüggéseket meg tud láttatni, - azokat is, amiket a másik nem lát magában, magával kapcsolatban- hogy azok maximális segítséget nyújtsanak a döntésben, választásban. Ez tehát nem egyszeri alkalom. Nem egy egyszerű előadás, ami egyoldalú helyzetet tart fenn, Az igazi lélekvezető tehát része egy csodálatos folyamatnak, amivel a lélek megtalálhatja igazi helyét, igazi feladatát ebben az életben.
Ezzel szemben mit csinál a lélekmegvezető?
Igen, szó szerint értelmezve megvezeti a lelket. De kit lehet megvezetni, és hogyan?
Ebben az esetben is útkeresőről beszélünk, aki valamilyen fordulóponthoz ért, amit valamilyen élethelyzet idézett elő. Ez sok esetben több mint stresszhelyzettel jár. Ilyen állapotban pedig a legtöbben tanácstalanok, vesztesnek, életuntnak érzik magukat, azt sem tudják, kihez forduljanak, mihez kezdjenek. Ha ekkor egy „jó tanácsadó” megmondja a tutit, vagyis milyen irányba is KELL menni, mit KELL csinálni, hogyan fejlődhetünk, miért jutottunk ebbe a helyzetbe, stb, stb, akkor bizony könnyen megvezethetők vagyunk. Nem szabad azt sem elfelejteni, hogy sokan önbizalom hiányosok ilyenkor, ami még jobban kiszolgáltatottá teszi őket. Így amilyen gyorsan lehetne az igazi, saját lélek útjukra vezetni, ugyanolyan sebességgel lehet más irányba terelni a bizonytalan lelket. S ez az út nem a lélekfejlődését szolgálja. Az igazi lélekfejlődés soha nem különböző tanok több éves ismerete, hanem minden esetben személyes élmény, ami nem idő függvénye.
Ha Mária néni szavaival kezdtem, azzal is fejezem be: „sok a hamis próféta”, vigyázni kell tehát.
Az igazi lélekvezető is azt érzi, - és onnan ismerszik meg – hogy „minél nagyobb, annál kisebb”. Vagyis minél többet tud, annál szerényebb. Az igazi lélekvezetőt megtalálják, mert a kisugárzása vonzza azokat a lelkeket, akiknek szükségük van az ő segítségére.
( Völcsei Judit