Elengedek mindent

Mostanában egyre többet olvashatunk arról, hogy szabaduljunk meg a régi, minket nem szolgáló reakcióinktól, visszahúzó energiáktól, manipuláló, negatív emberektől, és a félelmektől.

Persze ez a tudatos szinten történik, vagyis arról még nem tudunk, mi minden van még a tudatalattinkban. De itt most elsősorban az elhatározásról van szó.

Sokan mondják, hogy igen, érzik, hogy valami nem stimmel, és valamin változtatni kellene, sőt, sokan tudják is mi az, amitől szívesen megválnának, de nem tudják a hogyant.

 A megoldás a félelemmel, pontosabban annak leküzdésével kezdődik. Hiszen eleve azért tartott fenn az ember számtalan méltatlan helyzetet, tűrt hozzá nem illő külső befolyásolást, mert valamitől tartott, félt. Például a környezet reakciójától, attól, hogy a továbbiakban nem szeretik, vagy egyszerűen önmagától. Ugyanis az a másik énkép még rejtve van és önmaga előtt is ismeretlen. Tehát fél a következményektől, önmaga hatalmától. Vagy egész egyszerűen fél boldog lenni. A „nem vagyok elég jó” érzés pedig alapja az érzelmi zsarolásnak, a szeretettel való manipulálásnak.

Tehát elsősorban önmagunknak kell felmentést adni a múlt „hibáira”. Méghozzá nagyon egyszerű módon: át kell gondolnunk a szituációt, és ha az érzéseinkre koncentrálunk, és nem rögtön a végére, a cselekvésre, akkor beláthatjuk, hogy abban a helyzetben, ahogyan éreztünk, nem tehettünk mást. A kiegyenlítéstől sem kell tartanunk, hiszen a sors ezer lehetőséget adott/ad arra, hogy egyensúlyba hozzuk érzéseinket, tetteinket. Csak észre kell venni őket.

Ha pedig a felmentés megtörtént önmagunk felé, józanésszel átgondolva, megszabadulva az önbüntetéstől senki nem akar magának rosszat. Vagyis el tudom dönteni, hogy mire/kire van szükségem, mi húz vissza, visz előre, és főleg; mi az, amit önmagam érdekében tudok tenni.

Az pedig alaptörvény, hogy régi energiával nem lehet újat kezdeni. Semmit. Sem új értékrendet, sem kapcsolatot, sem új életet.

(Völcsei Judit)