A tanév végén járunk, de mindenkinek figyelmébe ajánlom a következő sorokat!Ugyan a könyv több,mint 10 éve íródott, a mai oktatási rendszerben különösen aktuális a mondanivalója.

 

Részlet a Beszélgetések Istennel c.könyvből:

 

-          Az emberiség zöme úgy határozott, hogy az oktatás értelme, célja és szerepe a tudás átadásában áll; hogy valakit tanítani annyit tesz, hogy tudást adunk neki, amely tudás egy bizonyos család, nemzetség, törzs, társadalom, nemzet vagy a világ felhalmozott tudása. Pedig az oktatásnak vajmi kevés köze van a tudáshoz.

-          Igazán?  Most át akarsz ejteni?

-          Ez az igazság.

-          Akkor mihez van köze?

-          A bölcsességhez.

-          A bölcsességhez?

-          Igen.

-          Jól van, feladom. Mi a különbség?

-          A bölcsesség az alkalmazott tudás.

-          Tehát ne tudást próbáljunk átadni utódainknak. Bölcsességet kell megpróbálnunk átadni.

-          Először is, nem megpróbálni kell, hanem megtenni. Másodszor, ne hanyagoljátok el a tudást a bölcsesség kedvéért. Ez végzetes volna. Másrészt, ne hanyagoljátok el a bölcsességet a tudás kedvéért. Ez is végzetes. Tönkretenné az oktatást. Mint ahogy jelenleg tönkre is teszi.

-          Elhanyagoljuk a bölcsességet a tudás javára?

-          Az esetek döntő többségében igen.

-          Hogyan?

-          Azt tanítjátok meg gyermekeiteknek, hogy mit gondoljanak, és nem azt, hogy hogyan gondolkozzanak.

-          Kifejtenéd bővebben?

-          Azért vagyunk itt. Amikor tudást adtok át gyermekeiteknek, megmondjátok nekik, mit gondoljanak. Azaz mit kell tudniuk ahhoz, hogy pontosan azt értelmezzék igazként, amit a szájukba rágtok. Amikor bölcsességet adtok gyermekeiteknek, nem azt kell elmondanotok, hogy mit tudjanak, vagy mi igaz, hanem inkább azt, hogy miként juthatnak el a saját igazságukig.

-          Hiszen tudás nélkül nem létezik bölcsesség!

-          Egyetértek. Ezért mondtam, hogy a tudást nem lehet figyelmen kívül hagyni a bölcsesség kedvéért. Egy bizonyos mennyiségű tudást át kell adni a következő nemzedékeknek. Ez nyilvánvaló. De csak annyit, amennyi feltétlenül szükséges. Minél kevesebbet, annál jobb. Hagyjátok a gyermeket, hogy maga tegye meg felfedezéseit. Ne feledjétek, a tudás elvész. A bölcsesség soha nem merül feledésbe.

-          Tehát az iskolában a lehető legkevesebbet kell tanítani?

-          Az iskoláitoknak máshová kell helyezniük a hangsúlyt. Jelenleg főként a tudásra összpontosítanak, és nagyon kevés figyelmet fordítanak a bölcsességre. Sok szülő fenyegetőnek tartja a kritikus gondolkodást, a problémamegoldást és a logikát tanító tantárgyakat, és az ilyen órákat legszívesebben törölné a tantervből. Teljesen érthető; meg akarják védeni az életmódjukat. Mert azok a gyermekek, akiket hozzásegítenek az önálló kritikai gondolkodásmód kifejlesztéséhez, nagy valószínűséggel szakítani fognak szüleik erkölcseivel, elvárásaival vagy akár az egész életvitelével. Azért, hogy életviteleteket, ezt a mintát megvédjétek, olyan oktatási rendszert építettetek ki, amely a gyermekek memóriájának és nem a képességeinek a kifejlesztésén nyugszik. A gyermekeket inkább arra tanítjátok, hogy tényekre és fikciókra emlékezzenek, olyan fikciókra, amelyeket minden társadalom kialakít önmagáról. Fontosabbnak tartjátok, mint hogy megtanítsátok őket önnön igazságaik felfedezésére és létrehozására.

-          A mi iskoláink nem fikciókat tanítanak, hanem tényeket.

-          Most önmagadnak hazudsz, ugyanúgy, ahogy hazudtok a gyermekeiteknek is.

-          Hazudunk a gyermekeinknek?

-          Persze. Lapozz csak bele bármelyik történelemkönyvbe, és magad is rájössz. A történelemkönyveiteket olyan emberek írják, akik azt akarják, hogy a gyermekek egy bizonyos szempontból lássák a világot. Ferdén néztek minden olyan kísérletre, mely szélesebb látókörből vizsgálná a történelmi beszámolókat. Nem mondjátok el az igazat a múltatokról a gyermekeknek, különben meglátnák, kik is vagytok valójában. Az idősebbek elrejtik önnön viselkedésüket. Azt hiszik, hogy a fiatalok így nem látnak semmit. Pedig a fiatalok mindent látnak. Semmit sem lehet elrejteni előlük. Látják az idősebbek képmutatását, és kétségbeesetten próbálnak változtatni rajta. És miután megpróbálták, de sikertelenül, nem látnak más megoldást, mint utánozni benneteket. Ebben tévednek, de sohasem tanították meg őket arra, hogyan jussanak helyes következtetésekre. Sohasem engedték őket kritikusan elemezni. Mintha az csupán az idősebbek kiváltsága volna. Számukra csak az megengedett, hogy magoljanak. Amit az emlékezetbe vésnek, annak előjön az emléke. És ha már a modern nevelés csődjénél és a régi jó erkölcsöknél tartunk: ha valóban így áll a helyzet, ha ti, idősebbek valóban olyan nagyszerű nevelést és indítást kaptatok abban a régi szép világban - akkor ugyan kik hajtották végre a század nagy népirtásait és mészárlásait? Bizony, ti voltatok azok, a nagyszerű értékrendetekkel...és a fiatalok a nyomotokba lépnek.

-          Akkor hogyan tanítsuk a fiatalokat?

-          Mindenekelőtt tekintsétek őket lelkeknek. Mert lelkek, amelyek fizikai testbe költöztek. Ez nem könnyű feladat egy lélek számára. Nem könnyű a léleknek hozzászoknia egy zárt, nagyon korlátozott és nagyon korlátozó testhez. Ezért kiált fel a gyermek, amikor hirtelen ilyen korlátok között találja magát. Halljátok hát meg ezt a kiáltást. Értsétek meg. És nyújtsatok gyermekeiteknek akkora korlátlanság-érzetet, amennyire csak képesek vagytok. A következőkben - kedvesen és gondoskodással - vezessétek be őket abba a világba, amelyet teremtettetek. Nagyon vigyázzatok, hogy mit véstek az emlékezetükbe. A gyermekek mindenre emlékezni fognak, amit láttak és tapasztaltak. Miért csaptok a fenekükre abban a pillanatban, amint kijönnek az anyaméhből?  Tényleg azt hiszitek, hogy ez az egyetlen módja annak, hogy beindítsátok „gépezetüket"?  Miért veszitek el a gyermeket anyjától, percekkel azután, hogy megvált az addig egyedül ismert életformától ? Nem várhat legalább egy pillanatot a méricskélés, tapogatás és bökdösés, míg az újszülött megtapasztalja annak a testnek a biztonságát és vigaszát, amely életet adott neki? Miért teszitek ki gyermekeiteket az erőszak képeinek, életük legelső pillanataiban? Ki mondta nektek, hogy ez jót tesz nekik?  És miért rejtitek el előlük a szeretet képeit? Miért tanítjátok gyermekeiteknek, hogy szégyelljék testüket és annak funkcióit, azáltal, hogy eltakarjátok saját testeteket előlük, és megtiltjátok nekik, hogy magukhoz nyúljanak úgy, ahogyan az örömet okoz nekik. Miféle üzenet ez az örömről?  És miféle leckék a testről? Miért helyezitek el gyermekeiteket olyan iskolákba, ahol versenyszellem uralkodik, ahol jutalmazzák azt, aki a „legjobb" és a „legtöbbet" tanul, ahol osztályozzák a „szereplést", és éppen csak elviselik, ha valaki a saját tempójában halad? Vajon hogyan értelmezi mindezt a gyermek? Miért nem tanítotok gyermekeiteknek mozgáskultúrát, zenét, a miért nem mutatjátok meg a művészet örömeit, miért nem tanítotok a tündérmesék titokzatos világáról és az élet csodáiról? Miért nem azt hozzátok a felszínre, ami természeténél fogva benne van a gyermekben, miért akarjátok mindazt ráerőltetni, ami számára természetellenes? És miért nem hagyjátok, hogy logikát tanuljanak, kritikus gondolkodást, problémamegoldást és kreativitást, hogy alkalmazhassák saját ráérző-képességeiket és legmélyebbről fakadó benső tudásukat? Miért kell ehelyett egy olyan társadalom szabályait, merev rendszereit és következtetéseit tanulniuk, amelyről már bebizonyosodott, hogy teljesen képtelen ezekkel a módszerekkel fejlődni, ám továbbra is alkalmazza őket. Végül - eszméket (gondolatokat!) tanítsatok, ne tantárgyakat. Tervezzetek új Alaptantervet, mely a következő három Alapeszme köré épül:

-          TUDATOSSÁG

-          BECSÜLETESSÉG

-          FELELŐSSÉGTUDAT

Ezeket az eszméket tanítsátok gyermekeiteknek az öntudatra ébredésük kezdetétől fogva. Tegyetek róla, hogy végigmenjenek a tanterven az utolsó napig. Ezekre az eszmékre épüljön a teljes oktatási modell. E tanításokat mélyen véssétek beléjük.

-          Nem értem, mire gondolsz.

-          Arra, hogy ezekből az eszmékből fakadjon minden, amit tanítotok.

-          Elmagyaráznád részletesen? Hogyan tanítanánk meg az írást, az olvasást és a számtant?

-          A legelső olvasókönyvektől kezdve a komolyabb olvasmányokig minden mese és tananyag az alapeszmék köré épülne. Ez azt jelenti, hogy e történetek tudatosságról, becsületességről és felelősségről szólnának. A gyermekeket bevezetnétek az eszmék ismeretébe, és ezek a tudatukba épülve feloldódnának bennük. Az írásbeli feladatok hasonlóképpen az alapeszméket járnák körül, és a gyermek önkifejező készségének fejlődése során az ezekhez kapcsolódó gondolatokat. Még a számítástechnikát is eme kereteken belül taníthatnátok. A számtan és a matematika nem absztrakciók, hanem a világegyetem legalapvetőbb eszközei az élet megtapasztalásához. A számítástechnikát az tapasztalatok összefüggéseiben taníthatnátok, olyan módszerrel, amely felhívja a figyelmet és hangsúlyt fektet az alapeszmékre illetve az azokból fakadó lelki és szellemi javakra. Az egész oktatási modellt ezekre lehetne alapozni, és le lehetne cserélni a jelenlegi iskolarendszer tantárgyait, amelyek alapvetően tényeket, illetve tényeknek tartott adatokat tanítanak.

-          Például?

-          Nos, használjuk a képzeletünket. Mondj néhány eszmét, amely fontos számodra az életben.

-          Hát, azt hiszem... a becsületesség, amint már említetted.

-          Jó, tovább. Ez az egyik alapeszme.

-          A sportszerűség. Ezt is lényegesnek tartom.

-          Jó. Egyéb?

-          Kedvesnek lenni másokhoz, bár nem tudom, hogyan lehetne ezt eszmeként megfogalmazni.

-          Gondolkozz tovább! Hagyd szárnyalni a gondolataidat.

-          Jól kijönni másokkal. Toleránsnak lenni. Nem megbántani másokat. Egyenlő félként tisztelni másokat. Mindaz, amit reményeim szerint sikerült megtanítanom gyermekeimnek.

-          Jó, nagyszerű! Folytasd!

-          Hát, fontos még ... az önmagunkba vetett hit. Ez jó. És, várjunk csak... mondok még egyet... igen, megvan: méltósággal élni. Gondolom, ez jó fogalom: méltósággal élni. Ezt sem tudom, hogyan lehetne jobban megfogalmazni eszmeként, de olyasmit takar, hogy miként járja végig az ember élete útját, miként tisztelje társait és az utat, amelyet mások követnek.

-          Ez igen jó. Ez mind nagyon jó. Lassan eljutsz a lényegig. Ezeken kívül nagyon sok hasonló eszme van, amelyeket minden gyermeknek meg kell értenie ahhoz, hogy teljes értékű emberi lénnyé fejlődhessen. És ti mégsem tanítjátok az iskolákban. Holott nincsenek fontosabb dolgok az életben, mint ezek az eszmék, amelyekről most beszélgetünk. Nem tanítjátok, hogy mit jelent becsületesnek lenni. Nem tanítjátok, hogy mit jelent a felelősségérzet. Nem tanítjátok meg, hogy mit jelent tudatában lenni mások érzéseinek, és tisztelni a mások által követett utat. Azt mondjátok, hogy a szülők dolga mindezeket megtanítani. Ám a szülők csak olyasmit tudnak átadni, amit ők kaptak a szüleiktől. És megbüntetem az apák bűneit fiaikban. Otthonaitokban ugyanazt tanítjátok, amit a ti szüleitek tanítottak nektek egykor.

Láthatod magad is, mi az eredménye a bolygótokon annak, hogy a szülők átadják értékeiket a gyermekeknek. A bolygótokon igen nagy a felfordulás. A civilizált társadalmak legelemibb eszméit sem értitek. Nem tudjátok, hogyan kell erőszak nélkül megoldani konfliktusokat. Nem tudjátok, hogyan kell önös érdekek nélkül cselekedni. Nem tudjátok, hogyan kell feltétel nélkül szeretni. Mindez alapvetően a megértés kérdése, és ti meg sem tudjátok közelíteni ezeket egymástól, nemhogy megvalósítanátok őket... még évezredek múltán sem !

Van kiút ebből a felfordulásból?

Van bizony! A kiút az iskolákban van! A fiatalok oktatásában rejtezik! Reményetek a következő és az azt követő nemzedékekbe vessétek! De fel kell hagynotok a múltbéli módszerekkel, hogy megvalósuljanak. Azok a módszerek nem váltak be. Nem vezettek el oda, ahová állítólag el szeretnétek jutni. Ha nem vigyáztok, pontosan oda kerültök, ahová nem akartok! Tehát, állj! Hátra arc! Üljetek le együtt és szedjétek össze gondolataitokat. Teremtsétek meg a legnagyszerűbb látomások legpompásabb változatát, amely eszetekbe juthat önmagatokról, mint az emberi nemről. Utána vegyétek alapul mindazokat az értékeket és eszméket, amelyekből eme látomások fakadnak, és tanítsátok őket iskoláitokban. Miért is ne lehetnének olyan kurzusok, mint például...

·         Mi a Hatalom?

        • Békés konfliktusmegoldás

        • A szerető kapcsolatok alapjai

        • Személyiségtudat és önmegvalósítás

        • A test, szellem és lélek működése

        • Kreatív gyakorlatok

        • Az Én ünneplése, mások megbecsülése

        • Örömteli szexuális önkifejezés

        • Tisztesség

        • Tolerancia

        • Különbözőségek és hasonlóságok

        • Láthatóság és átláthatóság

        • Tudomány és spiritualitás

-          Ezek közül sok mindent tanítottunk már. Társadalomtudományoknak hívjuk őket.

-          Én nem egy félévnyi kurzus kétnapos egységéről beszélek, hanem önálló tantárgyakról. Az iskolák tanmenetének teljes felülvizsgálatáról. Egy értékeken alapuló tantervről. Ti most lényegében egy tényeken alapuló tanterv alapján tanítotok. Arról beszélek, hogy gyermekeitek figyelmét legalább annyira kell az alapeszmékre és az ezek köré építhető elméleti struktúrákra összpontosítanotok, mint amennyire azt most az adatokkal, tényekkel és statisztikákkal teszitek. fejlett társadalmaiban (amely társadalmakról a Harmadik Könyvben lesz szó részletesebben), az élethez szükséges eszméket már nagyon korán elkezdik tanítani az utódoknak. Amit ti „tényeknek" neveztek, azok más kultúrákban sokkal kisebb jelentőséggel bírnak, és sokkal később tanítják.

-          Bolygótokon olyan társadalmat teremtettetek, amelyben a gyermekek megtanulnak írni-olvasni még mielőtt kikerülnének az óvodából, de még mindig megharapják a kisöccsüket. Egyre korábban megtanulják betéve a szorzótáblát, de nem tudják, hogy nincsen semmi szégyellnivalójuk a testükkel kapcsolatban.

Jelenleg az iskoláitok elsősorban a válaszokat adják meg. Sokkal inkább a javára szolgálna a társadalomnak az iskola, ha a kérdésfeltevés lenne az elsődleges szerepe. Mit jelent becsületesnek lenni, vagy mi a felelősségtudat, vagy a tisztesség? Melyek a következmények?  Vagy, éppenséggel, mit jelent az, hogy 2 + 2 = 4? Hát ennek mik a következményei? A magasan fejlett társadalmak arra ösztönzik a gyermekeket, hogy ők maguk fedezzék fel és alkossák meg önmaguk számára a válaszokat.

-           De ez káoszhoz vezetne!

-          Szemben azzal a korántsem kaotikus világgal, amelyben most élitek napjaitokat...

-          Jól van, jól van... mondjuk úgy, hogy még nagyobb káoszhoz vezetne.

-          Én nem azt mondom, hogy az iskolákban szó se essék mindazokról a dolgokról, amelyeket ti tanultatok, vagy a korábbi döntéseitekről. Épp ellenkezőleg. Az iskolák akkor szolgálják a diákjaikat megfelelően, ha megosztják a fiatalokkal mindazt, amit az idősebbek tanultak és felfedeztek, döntöttek és választottak a múltban. Akkor a diákok megfigyelhetik, hogy mindez hogyan váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A ti iskoláitokban viszont úgy tálaljátok ezeket az adatokat a diákoknak, mintha feltétlenül helyesek volnának, miközben valójában úgy kellene eléjük tárni azokat, mint puszta tényeket.

A Múltbéli Tények nem képezhetik a Jelen Igazság alapját. Egy korábbi idő vagy tapasztalat tényei mindig és csakis újabb kérdésekhez szolgálhatnak alapul. A kérdés fontosabb, mint a válasz! És a kérdések mindig ugyanazok. Ezekkel a múltbéli tényekkel kapcsolatban, egyetértetek-e vagy sem? Mit gondoltok? Mindig ez a kulcskérdés. Mindig ez álljon a középpontban. Mit gondoltok? Mit gondoltok? Mit gondoltok?

A gyermekek biztosan a szüleik értékeivel hozakodnak elő egy ilyen kérdésre. A szülőknek továbbra is fontos szerepük lesz, nyilván elsődleges szerepük a gyermek értékrendjének kialakításában. Az iskola szándéka és célja az lenne, hogy ösztönözze az utódokat, az elejétől fogva a szervezett oktatás végeztéig, hogy a mélyére hatoljanak ezeknek az értékeknek, hogy tanulják meg használni, alkalmazzák, és még arra is, hogy megkérdőjelezzék őket. Mert azok a szülők, akik nem akarják, hogy gyermekeik megkérdőjelezzék értékeiket, nem szeretik gyermekeiket, hanem olyan szülők, akik önmagukat szeretik a gyermekeikben.

-          Mennyire szeretném, ha lennének olyan iskolák, amilyenekről szóltál az imént!