A párkapcsolati csalódások oka és megoldása

Egy mondatban megfogalmazva: Ha nincs elvárás, nincs csalódás.

Ezek az elvárások az eddigi pozitív, illetve negatív tapasztalatinkból alakultak ki beleértve azt is, ahogy gyerekkorban a szülők viszonyát láttuk, és amit a génekkel örököltünk. Ennek hatására alakul ki bennünk egy olyan kép, hogy milyennek kellene lennie a másiknak, és ez a kép tartalmazza vágyainkat. Ebben a vágyban mindenkinél az elfogadás és szeretet van benne. De ugyanúgy él bennünk egy vágykép arról, hogy milyennek kéne lennünk egy kapcsolatban. Ezzel idealizáltuk a tökéletes párkapcsolatot.

Az igazság az, hogy mi magunk sem felelünk meg ennek a képnek, hiszen a legtöbben csak szerepet játszanak a kapcsolatban és önmagukat a másikon keresztül ismerik meg a kapcsolatban. Ezért lehet az, hogy az egyik párunk a szenvedélyes, másik a durcás énünket, ismét egy újabb az anyát vagy az áldozat szerepét hozza ki belőlünk. Ez azért van mert még magunkat sem ismerjük, és azt sem tudjuk, hogy mire vagyunk képesek, milyenek vagyunk valójában.
Pedig ennek nagy ára van, mert ha a másik fél véleménye alapján alkotunk képet magunkról, mindig csak az ő elvárásainak fogunk megfelelni. Addig amíg tart ez az idealizált kapcsolat, elködösítve, megszépítve látjuk a valóságot. Egy idő után, amikor egyre többet halljuk a kritikát, egyre jobban meg akarunk felelni a másiknak és nem tudjuk önmagunkat adni, a belső én elkezd tiltakozni. Hirtelen már nem lesz olyan szép és jó a másik, és elkezd tisztulni a kép a másikkal kapcsolatban, amit eddig nem láttunk.

Ezután mondjuk azt, hogy „Csalódtam benne.”

Pedig az igazság az, hogy a saját magunk maya fátylát lepleztük le, és ebben csalódtunk. Sokaknál még akkor sem válik világossá, hogy önmagát kéne felismerni, hanem lázasan elkezd új párt keresni, aki majdcsak megfelel a tévesen felállított elvárásoknak. Van, aki egy egész életet él le így különböző pótcselekvésekbe menekülve vagy örök gyerek marad, és mindenképpen rá akarja erőltetni a másikra az elvárásait. „Legyél ilyen, legyél olyan…” Mert ő ettől teszi függővé a boldogságát.
Csak ebben az esetben nem beszélhetünk elfogadásról és feltétel nélküli szeretetről. Pont az ellenkezőjét éljük meg, a szeretet egyfajta cserekereskedelemmé válik. (ha adok valamit, akkor elvárom, hogy cserébe kapjak is) Sok kapcsolat ilyenkor válik gyerekessé, mert a szeretet (vagy szex) elvonásával büntet hol egyik, hol másik fél.
Ez a játszma folytonos elégedetlenséget szül bennük és minél tovább tart ez a felállás, annál kevesebb ereje lesz a feleknek változtatni. Így lehet az, hogy a házasságok és a párkapcsolatok többsége kirakatboldogság. Így az ember egész lénye megkeseredik és az egész életben képes csalódni, tehát nem lesz bizalma egy másik emberben, egy új kapcsolat kialakításában.

Ahhoz, hogy a csalódásokat elkerüljük, és tisztában legyünk érzelmi szükségleteinkkel, meg kell tudnunk, hogy kik és mik vagyunk elvárásoktól mentesen.

Völcsei Judit