Aki barátságra szomjazik, annak először jó baráttá kell válnia a barátság fogalmának
legmagasabb értelmében. Mert amit az emberek általában barátságnak neveznek, az
rendszerint nem egyéb átmeneti cinkosságnál, s csaknem minden esetben egyensúlytalan
érdekkapcsolatokat rejt akkor is, he nem pusztán anyagi érdekről van szó.

Úgynevezett barátságok egész skáláját végigtanulmányozva alig találunk egyet is közülük,
amelynek ne valamely hevenyészett benső vagy külső aktualitás adná a kötőanyagát. S ha ez
elenyészik, a barátság is szétbomlik, rögzíthetetlenül szétúszik az időben.

Gyermekkori pajtásságaink, forrongó, ifjú szellemünk társai, érzelmi életünk kibicei, utat
kereső gondolataink visszhangzói vagy megtermékenyítői sorra elmerülnek a múltba, velük
való kapcsolatunk sokszor érthetetlenül megmérgeződött, esetleg kényelmetlenné vált, mint
a kinőtt ruha. Régi szavakkal szólítjuk e kísérteteket, de a közös szavak is kiszáradt, hervadt
faleveleknek tűnnek.

A nagy, időálló barátságok éppolyan ritkák, mint az egész életre szóló szerelmek.
Az adottságoknak ugyanolyan különleges találkozása szükséges hozzá. A különféle
társulások, amelyekre a barátság elnevezést aggatják, az emberi együttélés konfliktusainak
bonyolításához szükségesek, s a szolidaritás törvényét teljesítik be. Mert míg a ritka nagy
barátságoknál mindkét fél ad és kap, addig e társulások rendszerint olyan egymásra utaltságon
alapulnak, amelyekben gyengeségek keresnek támaszt, hátteret, igazolást a másikban. ...

A barát legmélyebb értelmében annyit jelent, hogy nem ellenfél. Valaki, aki e harcos világ
örvényén kívül, a csillagok háborújának ütközetei fölött kibékült velünk. Nem pusztán
szövetséges egy-egy szerencsés aspektus kegyelme folytán, mert a szövetségből, a kettő
fejlődésének valamely más pontján, újra ellenség válhatik. A baráti kapcsolat lényege:
a tat tuam asi. Előfeltétele az, hogy ne a hús érdekeinek pillanatnyi aktualitásán vagy az
érzelemvilág átmeneti hiányérzetein, hanem az i d e á k bázisán épüljön. Egyedül a közös
szellemi érdeklődés az, amely a földi érdekeknél sokkal távolabbra: végtelen perspektívák
felé mutat. Az ilyenfajta barátságot elixír tartja életben. Nem öregszik. Nem hervad. Az
ember legmisztikusabb, de legerősebb igényét teljesíti: feloldja benne a magány halálos
nyavalyáját. Az ilyenfajta egyesülés és megosztódás nem a görcsös összefonódás és csömörös
széthullás ritmusát rejti, hanem a szenvedély nélküli egymásba nyugvás békéjét. Barát
az, akinek megmutatkozunk, akinek részvevő érdeklődése hozzásegít bennünket ahhoz,
hogy legkibeszélhetetlenebb dolgainkat megfogalmazzuk, s általa megszabaduljunk a
szavaktól, amelyek nehezek, mint a kövek. Barát az, akinek segítségével megszabadulunk az
önmagunkat marcangoló gondolatoktól.

A barátságnak e magas eleme nélkül azonban a leghalálosabb szerelem sem maradhat
tartós, mert a közös érdeklődés, a fizikai céloknál sokkal emelkedettebb ideálok jelentik
mindenféle emberi kapcsolat mágikus kötőanyagát. De az értékes barátságnak, éppúgy, mint
a szerelemnek, házasságnak, rokonokkal, üzlettársakkal, kollégákkal, feljebbvalókkal és
alárendeltekkel való viszonylatnak, megvannak a feltételei és benső törvényei, amelyeket
nem tanácsos figyelmen kívül hagyni. Kiindulásunk az volt, hogy aki barátságra szomjazik,
annak először jó baráttá kell válnia. Óhaja, törekvése irányába neki magának kell kiárasztania
azokat a hívójeleket, amelyek a rokon rezgésű társat megidézik. Ha a kapcsolat létrejött,
konzerválása nagy áldozatkészséget, tapintatot és mértéktartást igényel. Éppen ezért néhány
axiómában megkíséreljük összefoglalni azokat a hibákat, amelyeket sem barátságban, sem

szerelemben, sem házasságban nem szabad elkövetnünk akkor, ha azt akarjuk, hogy a
másikkal való viszonyunk kiegyensúlyozott, mindkét félre egyformán inspiratív maradjon
mindaddig, amíg élünk.

1) Soha ne engedjünk a csábításnak, hogy az együttlétek idejét egyedül saját ügyeinkkel
töltsük ki, még akkor sem, ha társunk gyöngéd figyelme és önzetlen érdeklődése erre
ösztönöz bennünket!

2) A létrejött viszonylatot ne tekintsük csereüzletnek, amelyben mi áldozatokat hozunk
ugyan, figyelmet, gyöngédséget adunk, de ennek ellenértékét a legmagasabb árfolyamon
megköveteljük. (Jegyezzük meg, hogy minden követelés ellenkezést szül. Minden birtoklás,
kisajátítás a diktatúra egy formája, amelynek forradalom vet véget.)

3) Ne terheljük túl barátságunkat egyoldalú szívességekkel!

4) Mindenfajta versengés és közös anyagi érdek veszélyes tűzpróbái a barátságnak. (Azt tedd
a másiknak, amit magadnak kívánsz.)

5) Tempírozzuk fizikai együttlétünket! (A túl gyakori és túl hosszas együttlétek
dogmatizálják, egészségtelenül összefüllesztik, végül felőrlik a barátságot. Minden véglet
ellentétébe lendül át.)

6) Ne éljünk vissza a barátság adta jogunkkal egy úgynevezett "őszinte kritikát" illetően!

7) Barátunk magatartását illetően ne állítsunk fel olyan erkölcsi szabályokat, amelyeket az
karakteréből folyóan nem tud teljesíteni!

8) Barátságunkat ne tegyük összeesküvéssé az egész világ ellen! (A barátság örök elixírjét
egyedül olyan szövetség termeli ki, amely mások szolgálatára, pozitív célok érdekében
kötődik.)

9) A barátság tartalma határozza meg tartalmát. (Vigyázzunk, miféle témák és inspirációk
töltik ki barátainkkal való együttlétünk idejét.)

10) A barátság célja az adás öröme. Az áldozat önfeladás, önfeláldozás. Ugyanúgy, ahogy a
transzcendens fejlődés célja egyedül a Mű, nem pedig a gyümölcse, az én előtt a Te.

Szepes Mária